Nem sokkal 9 elött értünk oda a Váci utcán lévő étterembe. Az utcai vendégfogó pincérek már egyből látták rajtunk, hogy a koncertre jöttünk, mert mosolyogva terelték be a „tornacipős” csapatot …Volt helyünk is egyből a fellépővel szembeni asztalnál, így telibe kaptuk a „csillagképet”!

Ezt az alkalmat Apey három számos Orion maxijának megjelenése adta, ami ingyenesen elérhető az 

Apey-lapon itt.

Őszintén szólva nem kerültem volna erre a helyre, ha nem Apey zenélt volna. Nem hinném, hogy még egyszer benézek oda, ha csak nem egy újabb ilyen alkalom miatt… Bár szeretem az ilyen közel engedett, családias kapcsolatot egy olyan tehetséggel, aminek tényét senki nem vonja kétségbe. És ez most nem nyálas seggfényesítés, egyszerű tény. Olyan atmoszférát teremtet ez a hang azzal egy gitárral (Takival, ha jól emlékszem, akinek egy Csincsa-Ciccolina színű hevederje is volt), ami betöltötte az egész termet. Bár volt egy „tinipitsa” had, akik próbálták többszöri kérés ellenére is túlkiabálni azt, kisebb-nagyobb sikerrel. Elgondolkodtam, rajta mi a francnak jöttek ide, ha nem képesek befogni. Na de az a megközelítően húsz fő - mármint mi - próbálta Apeyt „visszahúzni”, hogy oda ne bassza Takit közéjük...

Koncerten elhangzott természetesen az Orion három új száma, az előző album a Feathers, Black Flowers számai, és plusz a kedvenc ablakban írt szám…A kb. másfél órás műsor teljesen élvezhető és visszatapsolható volt…Elmondása szerint nagyon várta ezt a koncertet, ami egy kis izgalom, és hosszabb gitárhangolás formájában látszódott is, nem rontva a hangulaton, hiszen profi módjára vicces közönségprovokálással, át is hidalta. Ami még tetszett, hogy a hangtompításnak, az ütemet tartó lába alá egy fehér törölközőt rakott. (Vagy csak már szétverte a sok gyakorlás alatt, azért kellett.) 

Bár egy ideig nem hallhatjuk Apeyt szólóban, valószínű, hogy az Apey & The Pea „szolgálatai” miatt, de hát az sem rossz, mint ez közismert, igaz?

photo by Csucsu